Sokan gondolják úgy, hogy a gondok, személyes problémák barátaikkal történő kibeszélése felér a pszichológussal való terápiás célzatú konzultációkkal, és akinek vannak barátai, annak nem szükséges pszichológushoz járnia. A kettőt azonban nehéz összehasonlítani még akkor is, ha vannak hasonlóságok, mint pl. a katarzis, vagy a megkönnyebbülés érzése amiatt, hogy valakivel megosztották a mindaddig egyedül cipelt lelki terhet, vagy a biztonságot adó szociális támasz élménye, amelyeket mind a baráttal, mind a pszichológussal történő beszélgetés során meg lehet tapasztalni. A pszichológusnál történő terápiás ülés (a pszichológussal történő konzultációkat nevezik így) azonban sok szempontból különbözik egy baráti beszélgetéstől. 

Mennyiben Különbözik a Pszichoterápiás Ülés egy Baráti Beszélgetéstől?

Az egyik magától értetődő különbség a pszichológussal és a baráttal történő beszélgetés között a képzettségből adódik. A pszichológusok egyetemi végzettséggel (Ma/Msc) rendelkező szakemberek, akik mindemellett sokszor évekig tartó, többszáz órás módszerspecifikus képzés során sajátítják el szakmájuk alapjait, ami szupervízióval (tapasztaltabb kollégával történő esetmegbeszélést hívják így, amely során szakmai és etikai dilemmák kerülnek megvitatásra) kiegészítve a kliensek magas színvonalon történő ellátását biztosítja. A barátok ritkábban rendelkeznek hasonló végzettséggel.

A pszichológusok hosszadalmas képződésük során megtanulnak értően figyelni és törődni a hozzájuk fordulókra, melynek eredményeképpen bátorítják az önálló gondolkodásmód és az önreflexió fejlődését, felhívják a figyelmet az esetleges ellentmondásokra és olyan szempontkat, alternatívákat vetnek fel, amelyek addig nem voltak jelen a kliens gondolati és érzelmi világában, teszik mindezt a hosszútávú személyes fejlődés és változás érdekében. Természetesen kérdéseket is feltesznek e célból, ezek azonban nem a személyes kíváncsiságukat elégítik ki, hanem a kliens fejlődését szolgálják. Gyakran előfordul, hogy a kliensek személyes kérdéseket tesznek fel a terapeutának, akinek ilyenkor feladata a kérdés és válasz értékelése, súlyozása és a kliens személyes növekedési érdekében adott reakció. Ez a folyamat frusztrálólag hathat kliensre és terapeutára egyaránt, ám a terapeutának tudnia kell kezelni ezt a fajta és mennyiségű stresszt, míg a kliensnek szükséges a változás előidézése érdekében. A barátokkal való beszélgetés nem hordozza magában a leírt professzionális szemléletmódot, viszont személyes törődést, egymás és a kapcsolat kölcsönös megerősítését és problémamegoldási javaslatokat igen. Azért is történik ez így, mert a barátok személyesen érintettek, involváltak egymás életében, ezért természetesen elfogultak és nem tudnak objektívek maradni. 

További alapvető különbség, hogy míg a baráti beszélgetés jó esetben kölcsönös, addig a terápiás beszélgetések bár szintén interaktívak, mégis a kliensre koncentrálnak. A beszélgetés során a pszichológus tudatosan figyeli és értékeli kliense beszédét, gesztusait, mimikáját, testtartását és hanghordozását mindamellett, amit mond és reflexióival segíti a beszélgetések mélyülését és az ún. mentalizációt. A pszichológusok ezért is ritkán osztanak meg személyes információkat, amely segíti a határokvonalak fenntartását a kliensekkel történő munkájuk során. Fontos még megemlíteni, hogy a pszichológusnak nem fűződik érdeke ahhoz, hogy a felvetett probléma, konfliktus valamely konkrét vagy elvárt módon oldódjon meg, nem ítélkezik és ennek felismerése legtöbbször felszabadítóan hat a kliensekre. A pszichológusokat emellett köti az orvosi titoktartás is, ezért nem kell attól tartani, hogy más ismerősök, családtagok bármilyen módon visszahallják az elmondottakat. A terápiás tér olyan megfelelő empatikus légkört nyújt a kliensek számára, ahol megoszthatnak érzéseket, gondolatokat és információkat, amelyekkel barátaikat vagy családtagjaikat esetleg megbántanák, emellett egy olyan külső, objektív szemlélő nézőpontjait is meghallgathatják, aki látott már hasonlót és azért képződött, hogy ebben segíteni tudjon.

Terápiás Kapcsolat és Barátság

A terápiás kapcsolat más céllal jön létre, mint egy barátság és kereteit meghatározza a terápiás szerződés. Ugyanakkor különbség jelenik meg a tisztelet és a felelősség tekintetében is. Terápiás kapcsolat esetében a tisztelet a kliens részéről a a terápiás szerződés betartásában (pl. időpontok betartásában, fizetés) nyilvánul meg, ám mással nem “tartozik”, míg a barátság esetében egymás kölcsönös megértése és támogatása az összekötő kapocs. És végül, a felelősség kérdése is máshogyan alakul: barátság esetén mindegyik fél a saját személyes fejlődéséért felelős, míg a terápiás kapcsolat asszimmetrikus ezen a téren és a sikeres terápia erdeményeképpen a kliens ismeri fel saját felelősségét és erejét élete alakításában.

KAPCSOLÓDÓ ÍRÁSOK:

Honnan lehet tudni, hogy működik a terápia?

Borbély-Ipkovich Emőke 
Pszichológus, online személyközpontú tanácsadó
E-mail:  ipkovich.emoke@gmail.com
Mobil:   +36 70 321 8685
Skype:   ipkovichemoke