A szorongás egy valós, sokak életét megnehezítő probléma, amely 10-ből 1 embert érint valamilyen formában élete során. A pszichológusi és pszichiáteri praxisban a szorongás az egyik leggyakoribb tünet és valamennyi pszichés probléma vagy betegség velejárója, kísérő tünete lehet. Amikor szorongásról, mint pszichés tünetről beszélünk, nem azt az aggodalomat értjük alatta, amit például egy közlekedési dugóban ragadva reggel 7.45-kor érzünk autónkban ülve az előrelátható munkahelyi késés, a megcsúszott napi program és annak belátható következményei miatt.

Akkor mi a szorongás? És milyen tünetei vannak?

A szorongás inadekvát válasz valós vagy vélt veszélyre, ami fizikai és pszichés tünetek formájában is megjelenhet. A fizikai tünetek között a leggyakoribbak a heves szívdobogás, izzadás,  mellkasi fájdalmak, szájszárazság, remegés, nehéz légzés, szédülés, nyelési nehézségek, annak érzete, hogy mintha ott sem lennénk vagy mintha “megindulna a föld a láb alatt”. Ezekkel és hasonló tünetekkel a legtöbben előbb háziorvoshoz, kardiológushoz, neurológushoz és gasztroenterológushoz mennek, ahol a kivizsgálások után negatív leletek birtokában azt a tanácsot kapják orvosuktól, hogy forduljanak pszichológushoz, mert panaszaikat valószínűleg szorongás okozza. A fizikai mellett a szorongás pszichológiai tünetek formájában is megjelenhet. Egyszerűen fogalmazva olyan helyzetekben, amikor nincs valós veszélyforrás. A szorongó egyén észreveheti magán, hogy gondolatai nem logikusak vagy olyan dolgokon és oly módon morfondírozik, amik és ahogyan meglátása szerint nem vezetnek sehová. Emellett a szorongó egyén megerősítést vár környezetétől hétköznapi teendőkkel kapcsolatban és igyekszik elkerülni azt a helyzetet, eseményt, amit a szorongás okának vél. A szorongás pszichés tünete lehet még a rágódás, aggodalmaskodás azon, hogy valamely elképzelt, racionáls vagy irracionális félelmetes, fenyegető helyzet valósággá válik, megtörténik.

Mit érdemes még tudni a szorongásról?

Azt mindenképpen, hogy bár különböző mértékben, de mindenki szorong (kivéve az antiszociális személyeket), ez az élet és az emberi természet velejárója, ami a legtöbb helyzetben segít veszélyhelyzeteket felismerni és elhárítani, illetve adaptívan alkalmazkodni a szociális környezethez és társadalmi szerepekhez és normákhoz. Vannak, akiknek nagyobb hajlamuk van a szorongásra, pontosabban arra, hogy gyakrabban, hosszabban, nagyobb intenzitással szorongjanak, mint mások, ami azt sejteti, hogy a szorongásnak genetikai komponense is van. A nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál – csakúgy, mint a depresszió, aminek biológiai (pl. hormonok és az agyban lejátszódó kémiai folyamatok) és szociokultúrális háttere is van. Sokan ezt azzal magyarázzák, hogy a nők nagyobb mértékben járulnak hozzá az utódok gondozásához, a család és a közösségek összetartásához, mint férfi társaik, összességében több szerepben állnak helyt és ezen szerepek és kihívások összeegyeztetése értelemszerűen több szorongáshoz vezet. Mindemellett a szorongás reggel erősebb, mint a többi napszakban. Ennek oka lehet egyfelől szintén biológiai (a stresszhormonok ébredéskor hirtelen emelkednek, ennek leképződése a szorongás valamilyen fenti tünetben testet öltve) és pszichológiai, hiszen egy ellazult, kikapcsolt állapot után a szorongó egyénnek szembe kell néznie egy új nap kihívásaival és problémáival. Érdemes tudni, hogy a reggeli elhagyása és reggeli órákban bevitt stimulánsok (pl. koffein, nikotin) felerősíthetik a szorongást. A szorongás intenzitása sem állandó, hanem hullámzó, és bár a szorongó egyén számára akadnak olyan pillanatok, amikor szinte elviselhetetlennek tűnik annak mértéke, az intenzív szorongási hullám is csitul a csúcspont után. Továbbá a szorongás fizikai és pszichés tüneteinek megélése szubjektív, és a fenti tünetek minden egyén esetében más kombinációban jelentkeznek, illetve egyéni hátterük is különböző.

A szorongás kezelhető

A legfontosabb tudnivaló a szorongásról, hogy kezelhető, viszont nem múlik el attól, ha a szorongó – esetleg szégyenében – azt mondogatja magának, hogy szorongása tárgyának, irracionális gondolatainak és félelmeinek bizony semmi értelme és nincs min szorongania, nincs is valós oka rá, ezért minden rendben van. Amennyiben a fent leírt tünetekkel, vagy azokhoz hasonlókkal küzd, mindenképpen érdemes háziorvoshoz fordulnia azért, hogy meggyőződjön arról, hogy tüneteit valóban a szorongás okozza. Amennyiben beigazolódik elképzelhető, hogy a háziorvos OEP által finanszírozott kezelési lehetőséget, vagy egy már bevált magárendelőben dolgozó szakembert tud ajánlani, aki lehet pszichiáter vagy pszichológus. A szorongás tüneteinek csillapítása érdekében a pszichiáter gyógyszert írhat fel: antidepresszánst, nyugtatót, esetleg béta blokkolót a heves szívdobogás enyhítésére. A gyógyszerek rövid távon bár megoldást adhatnak a tünetek csillapításában, de az okokat nem szüntetik meg, ebben a pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia tud segíteni. Amennyiben a pszichiáter pszichoterapeuta is, a gyógyszeres kezelés és kontroll mellett pszichoterápiát is ajánl, ha nem vagy nem tudja vállani, akkor pszichológushoz irányítja a beteget. Előfordul mind az állami, mind a magánszektorban, hogy team-ben történik (pszichiáter és pszichológus együttműködésével) a páciens kezelése, amennyiben a segítséget kérő életminőségének hatékony javulása ezt kívánja meg.

Hogyan segít a pszichoterápia? Milyen eredménye lehet?

A pszichoterápia esetében maga a kapcsolat az, ami gyógyít, ezért a terápiás kapcsolatnak van a legfontosabb szerepe a gyógyulásban, így a terápia és a szorongás kezelésének sikerességében és kisebb a szerepe a konkrét terápiás irányzatnak vagy megközelítésnek. Mégis hasznos lehet tudni, hogy a szorongás kezelését miként közelítik meg az egyes terápiás irányzatok, mert az információ támpontot adhat a szimpatikus és megfelelő szakember kiválasztásában, ami végsősoron tetemes idő, pénz és lelki energia megspórolását eredményezheti:

Személyközpontú tanácsadás és pszichoterápia

A személyközpontú irányzat úgy tekint a szorongásra, mint egy konfliktusra a valós belső értékek (szelf) és az életcélok között, amely más, az egyén számára fontos emberek (pl. szülők) elvárásaira adott rekacióként jött létre, leginkább a korai fejlődés során, esetleg traumák hatására. A személyközpontú pszichoterápia során a cél ennek a konfliktusnak a feloldása a valós szelf megtalálásával és a benne rejlő teljes potenciál realizálásával.

A személyközpontú tanácsadás és terápia általában hosszan tart, legalábbis tovább, mint a struktúrált kognitív viselkedésterápia: 15-20  alkalomtól akár több évig. A terápia alatt a teljes fókusz a kliens tudatosságának, mentalizációs folyamatainak erősítésén van, annak megértésén, hogy az egyén milyen érzésekkel és gondolatokkal van jelen a terápiás üléseken és kapcsolataiban. A személyközpontú terápia eszköztára az elfogadás (a kliens elfogadása, mint önálló személy), kongruencia (a terapeuta az itt és mostra reagál, arra, amit a kliens “hoz” a terápiás ülésre), empátia (“mintha együtt lennénk ugyanabban a cipőben”, a terapeuta részéről a terápiás személyiség fegyelmezett megtartásával) és az elköteleződés a kliens személyiségfejlődésének segítésében. Az ülések nem struktúráltak, a személyközpontú terapeuta nem irányítja a beszélgetéseket.

Amikor a személyközpontú terápia beválik, eredménye a kliens számára igen nagy: nagyfokú éntudatosságra tesz szert, eközben felszabadítóan hat rá önismerete, saját magának megértése és az, hogy felelősséget tud vállalni és cselekedni. Ez a változás nem következik be gyorsan, viszont tartós eredményt hoz arra vonatkozóan, hogy az egyén saját maga alakítja életét. Sok pozitív terápiás hatás a terápia befejeződése után hozza meg eredményét, és érdemes tudni, hogy a személyközpontú tanácsadás és pszichoterápia valamennyi pszichoterápiás irányzat alapvető építőköve.

Kognitív viselkedésterápia

A kognitív viselkedésterápia önálló terápiás irányzat, de gyakran alkalmazzák a személyközpontú terápia kiegészítéseként is. A kognitív viselkedésterápia úgy tekint a szorongásra, mint egy megoldandó problémára, ami befolyásolja a hangulatot és amit meg kell oldani. A terapeuta segítségével azonosításra kerülnek azok a napszakok és helyzetek, amelyek során szorongást él át a kliens és az, hogy mindez milyen testi tünetek és gondolatok formájában jelenik meg. A terápia célja ezen gondolatok megváltoztatása, amelyek segítségével csökken a szorongás mértéke – testi lelki tünetei.

A kognitív viselkedésterápia technikákat alkalmaz fenti célok elérésére, úgymint relaxáció, légzéskontroll, a  szorongásteli helyzettel való konkrét megküzdés lépésről lépésre. A kognitív viselkedésterápia általában rövid (6-8-12 alkalom), általában egy dologra fókuszál és struktúrált.

Ha beválik a kognitív viselkedésterápia, csökkent szorongást észlel a kliens azon körülmények hatására, amikre korábban intenzív szorongással reagált és a fennmaradó szorongását már kezelni tudja és nem akadályozza életvezetésében.

Integratív terápia

Az integratív terápia célja a személyiség valamennyi aspektusának harmonikus integrálása, a kohézió megteremtése. Ide tartoznak a viselkedéses, az érzelmi és mentális, spirituális és fizikai állapotok is, amik intenzív szorongás esetén nem funkcionálnak egészlegesen. Ennek érdekében az integratív terapeuta különböző terápiás technikákat kombinál, pl. a fentiek közül is vagy NLP-t, hipnózist alkalmaz. A kezelés célja a különböző személyiségrészek feltérképezése, azonosítása és a köztük lévő kommunikáció elősegítése, hogy együttműködjenek, közös nevezőre jussanak és ne különálló, ellentmondó egyénekként működjenek.

Az integratív terápia lehet rövid vagy hosszú. Amikor beválik, a kliens önismerete intenzíven fejlődik és összedettebbnek, céltudatosabbnak érzi magát, mint a terápia előtt.

Az itt említett terápiás irányzatok mellett természetesen számos egyéb megközelítés is létezik, amelyek mind a saját módjukon kezeli a szorongást. A leírt terápiás irányzatok léteznek egyéni és csoportos formában is, illetve az online történő konzultációk is hasznos eszközei lehetnek a szorongás csillapításának és az önismeret fejlesztésének. A terapeuták általában a kliens állapotának és igényeinek megfelelő terápiát alakítják ki, amelyben nagy szerepe van a szaktudásnak és az ebből fakadó szakmai intuíciónak is. 

Mi várható a terápiától?

A pszichológiai tanácsadás és pszichoterápia professzionális, ítéletmentes légkört teremt, amiben a kliens megtanulja szorongásához, aggodalmaihoz fűződő érzéseit azonosítani, differencálni és kifejezni, emellett szorongása kezeléséhez szükséges módszereket sajátít el. Ezek együttes kombinációja csökkenti a szorongás és a stressz mértékét és javítja az életminőséget. Ennek eléréséhez érdemes körültekintően szakembert választani a szorongás kezelésére. Az első alkalmak során nem szégyen terapeutát váltani, de ha már elköteleződtek, érdemes inkább végigcsinálni a terápiás folyamatot.

 

 

Borbély-Ipkovich Emőke 
Pszichológus, online személyközpontú tanácsadó
E-mail:  ipkovich.emoke@gmail.com
Mobil:   +36 70 321 8685
Skype:   ipkovichemoke